A ciklus koncepció

Ez a Teremtési és a Pusztítási ciklus koncepciója. A Teremtési ciklusban minden őselem a következőt teremti és táplálja azt energiával.

Például a tűz, elégetve a fát, hamut teremt, amely földdé válik. A föld teremti a fémet, a fém teremti a vizet, a víz a fát, a fa a tüzet, és a ciklus kezdődik újra.

A Pusztítási ciklusban minden őselem elpusztítja, vagy elnyeli az előtte lévőt: a föld elnyeli a vizet, a víz kioltja a tüzet, a tűz elolvasztja a fémet, a fém elvágja a fát, a fa kiszívja a földet.

Az úgynevezett öt elem tan:

Ez az elmélet ugyanúgy, ahogy a Yin és Yang viszonya, egy általános érvényű szabály, mely nemcsak az orvoslásra, hanem az összes létező természeti folyamatra érvényes. Míg a Yin és Yang azt a két ellentétes irányú mozgatóerőt fejezi ki, mely minden létezőt működtet, addig az öt elem tan azt a körforgást mutatja be, ahogy a természetben a különböző folyamatok lezajlanak.

Ez egy dinamikus körforgás, melynek soha sincs vége. Eszerint az elmélet szerint a dolgok öt fázison (öt elemen) haladnak át, míg visszajutnak az elsőhöz, hogy aztán minden kezdődjön előről. Legszemléletesebb példa erre az évszakok körforgása (itt ötödik évszakként szerepel a nyárutó).

Ez az öt elem a természetben jelenlévő és ránk ható természeti képződmény, sorrendben a fa, a tűz, a föld, a fém és a víz. Itt megint a nyugati ember számára furcsának, érthetetlennek tűnő fogalmakkal állunk szemben. Hogy lehet egy működési folyamat első fázisa a fa?

A keleti ember képekben beszél (ugyanúgy, ahogy az írásjelei is képiek), egy-egy szó nemcsak magát a megnevezett tárgyat képviseli, hanem magában foglalja az arra a tárgyra jellemző energiákat, mozgásokat.

Jelen esetben pl. ha a fára gondolunk, akkor nemcsak az út szélén álló jegenyefára gondoljunk, mely talán nem jelent nekünk mást mint egy megcsodálnivaló természeti képződményt, hanem gondoljunk arra az energiára, amit magából kisugároz, arra a mozgásra amit képvisel. Arra, ahogy tavasszal fantasztikus sebességgel rügyezni kezd, kivirágzik, beindulnak aktív életfunkciói, hajlong a tavaszi szélben.

Ez a Fa energia az, amit az öt elem tanban is képvisel - a tavaszt, a születést, a klimatikus energiák közül a legmobilisabbat, a szelet. A fa jelképezi a mozgékonyságot. Mindent, aminek a tulajdonságai - nem külső, hanem a működésére, belső dinamizmusára utaló tulajdonságai - analógiába hozhatók a fáéval, az öt elem tanban a fához fog tartozni, így pl. idesoroljuk a májat és Yang párját az epét, valamint az izmokat, inakat, melyek mozgásunkat biztosítják, s a máj-epe uralma alatt állnak.

A tűz a következő fázis, melyet a fa táplál. A tűzre jellemző a kiáradás, szétterjedés - gondoljunk arra, ahogy a láng pillanatok alatt felloban és szétterjed -, valamint a hőség. A tűz elem tehát evvel analógiában a növekedést, szétterjedést, a nyarat képviseli. Belső szerveink közül idetartozik a szív, mely szétárasztja a vért ereinkben és idesorolandó a szív yang párja a vékonybél. A tűz hatására hamu, pernye keletkezik, mely beolvad a földbe.

A földtől táplálékot kapunk, mely a nyári hőségben érlelődött. A föld nedvességet sugároz ki magából, termékenységet képvisel. A föld elem tehát az átalakulást, átalakítást, a nedvességet jelképezi, a rá jellemző évszak a nyárutó. A földhöz tartozó szervünk a lép (és yang párja a gyomor), mely az emésztés központi szerve, azaz a táplálékok átalakítását végzi, s a "húst" (z izom nem mozgató része, hanem a tömege) és a kötőszövetet uralja.

A földben képződik a fém, mely hűvösséget, szárazságot áraszt magából, jellemző rá a tisztaság. A fém elem képviseli az őszt, a hanyatlást, a klimatikus energiák közül a szárazságot. Idetartozik "legtisztább" szervünk a tüdő és Yang párja a vastagbél. (Azért nevezi a keleti orvoslás a legtisztábbnak a tüdőt, mert ő fogadja be a levegőt, az égi energiát, mely a legtisztább energia.) A tüdő uralja a bőrt.

Az ötödik fázis a víz, mely a hidegséget, mozdulatlanságot, a megállapodást, a halált jelképezi. Ugyanakkor a vízre van szükség ahhoz, hogy a fa majdan újra kirügyezzen. A víz elemhez tartozik a tél, a hideg, belső szerveink közül a vese és a húgyhólyag.

Úgy hiszem sokan gondolják ezek után, hogy ezek a párosítások erőltetettek, nincs is igazságtartalmuk. De gondoljunk bele, ha az orvoslásból merítünk példákat, mik azok a betegségek, melyeknek szezonálisan jellemző a megjelenése?

Tavasszal, a szeles időjárásban jellemzően megszaporodnak a rheumatikus betegségek, az izmok, inak betegségei.

A nyári hőségben jellemzően gyakoriak a szívproblémák, az érrendszeri problémák rosszabbodnak.

A nyárutó jellemző betegsége a szénanátha, melynek a keleti orvoslás szerint a meggyengült lépműködés a talaja, de hogy a nyugati ember számára nyilvánvalóbb példát mondjak: ilyenkor jellemző a gyomor-nyombélfekély kiújulása is.

Nem ismeretlenek azt hiszem senkinek sem az őszi megfázás, valamint a télen kiújuló, vagy keletkező veseproblémák sem.